Musiciens Libres

“A zenét azért csinálják, hogy hallgassuk.” – Jean-Jacques Rousseau

A Musiciens Libres művészi krédója szerint nincsenek falak a különböző stílusok között. A klasszikus, a kortárs, a jazz, a népzene egyaránt maradandó értéket képvisel.

A csapat repertoárjában nagyobb szerepet kapnak az átiratok, melyeket igyekeznek a lehető legváltozatosabb összeállítású kombinációkban – a duóktól a triókon át a nagyobb létszámú és akár meglepő hangszerelésű együttesekig – megszólaltatni.

Ezen átiratokat – természetszerűleg – maguk a muzsikusok készítik el.
A fiatal zenészekből alakult Musiciens Libres egy olyan zenei együttes, amely magas művészi szinten reprezentálja a klasszikus zenei értékeket, egyúttal haladó szellemet képviselve tárja fel a Zene új dimenzióit.

„Miben áll egy muzsikus szabadsága? Az egyszerű válasz szerint abban, hogy azt játszik, amihez kedve van, és úgy, ahogy neki tetszik. Az egyéniség, a szabad akarat, az önfelmutatás extrovertált vágya – vállalva akár a nárcizmus ódiumát is – ilyenkor a felhangzó zene leglényegibb tulajdonságainak hordozójává válik. A hallgató pedig szabadon eldönti, hogy mindez tetszik-e neki, vagy sem. Bár az ilyen muzsikusok produkcióit évszázadok óta gyakran illetjük az „ördögi” jelzővel – elég csak egy delejes kisugárzású hegedű virtuózra vagy egy tömegeket hipnotizáló rock sztárra gondolnunk – nem ördögtől való az ilyesféle muzsikusi szemlélet. A Musiciens Libres tagjai azonban egy másfajta szabadságeszményben hisznek. Az ő szabadságuk a megszokások, a zenei dogmák bátor felülbírálásában rejlik, származzanak e megszokások akár évszázados konvenciókból, akár a különböző műfajok és stílusok kodifikáltnak tűnő gyakorlatából, akár esztétikai előítéletekből.

E szabadság élményszerű megéléséhez néha az is elegendő, ha egy jól ismert „tárgyat” szokatlan nézőpontból vizsgálunk meg. A hallgatóság ebben az esetben nem az ájult rajongás vagy a merev elutasítás pozíciójából kénytelen „ítélkezni”, egy játékos kísérlet erejéig egyszerűen csak elfogadja a felkínált, speciális nézőpontot és előítéleteitől megszabadulva várja, hogy mindebből mi fog kisülni.”

Molnár Szabolcs
zenetörténész